A formát (például porcelánból készült kerek forma, a lényeg, hogy mélyebb legyen!) vajjal ki kell kenni, majd kristálycukorral finoman megszórni.
A sütőt 180 fokra kell előmelegíteni.

A kimagozott, megmosott szilvákat félbe vágom, tálba teszem megszórom a barna nádcukorral, és meglocsolom a fügeborral. Hagyom összeérni az ízeket, legalább fél órát pihentetem, időnként meglocsolom a tányér alján összegyűlő szirupos folyadékkal.
A lisztből, őrölt dióból, kristálycukorból, tojásokból, tejből elkészítem a tésztát. A margarint vagy vajat felolvasztom, és hozzáöntöm. Az alapanyagokat habverővel alaposan elverem úgy, hogy ne maradjanak benne csomók. Az eredménynek a palacsintatésztához kell hasonlítania. Hozzáadom a citromhéjat, fahéjat, csipet sót és a vanília aromát.
Az előkészített formába beleteszem a fügeboros szirupban pihentetett szilvákat úgy, hogy egy réteget alkossanak a forma alján. A maradék folyadékkal finoman meglocsolom, de fontos ennél a lépésnél, hogy ne áztassuk el nagyon a gyümölcsöket. A híg tésztát óvatosan ráöntöm a szilvákra, a legegyszerűbb, ha merőkanalat használunk a művelethez.
A tetejét megszórom a szeletelt mandulával, majd a süteményt az előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm.
Mindenképpen mélyebb formát használjunk, mert sütés közben a clafoutis megemelkedik, és ha nem elég magas a forma, kifolyhat a tészta. Sütés után érdemes pihentetni, melegen nehezen szeletelhető, viszont úgy is isteni finom. Akárcsak hidegen. Porcukorral megszórva tálalom, melegen pedig szinte könyörög egy gombóc vanília fagylaltért.

Porcukorral megszórva tálalom, vanília fagylalttal, tejszínhabbal, vaníliasodóval is isteni.

Hűtve, de szobahőmérsékleten is finom.

Én úgy szeretem, ha sok benne a gyümölcs, de aki több tésztával szeretné, az növelheti az adagot ehhez fél kg gyümölcshöz.
Fügebor helyett más alkohollal is érdemes kísérletezni, (például rummal), de nekem így ízlik a legjobban.